A Macaron története
Macaron-láz, avagy az édes kis csók kalandos története! Bár már számtalan finomsággal próbálták helyettesíteni, az apró, színes, töltött habcsókok még mindig töretlen népszerűségnek örvendenek. A macaron nem új keletű édesség, már a 16. században bekerült a francia gasztronómiába!
A Velencében már a 8. században ismert macaron könnyedén gyökeret vert a franciáknál, hamar megtalálták a közös hangot. De az igazi hírnevét két bencés apácának köszönheti, Marguerite Gaillot-nak és Marie-Elisabeth Morlot-nak, akik Macaron Nővérek néven nyitott cukrászatukban árulták.
A macaron ma ismert alakját azonban csak a 20. században nyerte el, ekkor született meg a mostani tésztája is, Louis Le Meurnek köszönhetően. A pékként dolgozó Le Meur nemcsak a szakma számára alkotott maradandót, hanem kísérletezéseinek helyszíne a későbbi macaronbolt, s a macaronról elhíresült Châteaulin is, amelyet a század eleji útikalauzok már mint a puszedliről híres várost említenek meg.
De nem csak Châteaulin tartja saját gyermekének a macaront, Amiens-ban már a 16. század óta készül mézes, mandulás aprósütemény, Boulay-ban a 19. század második fele óta üzemel egy picinyke, macaronokat is áruló bolt. A klasszikus, „párizsi macaron” szintén ekkortájt született, Louis Ernest Ladurée unokájának, Pierre Desfontaines-nek köszönhetően, aki felismerte, hogy ezt a süteményt tovább lehetne gondolni, így fogott két puszedlit, egy kis tejszínnel kikevert csokoládékrémet, azaz ganache-t ültetett közé, és ezzel kínálta a vendégeket.
